Aztán kiderült, hogy hajdan együtt játszottunk Thrillionon, tudniillik jó 7-8 éve elkezdtem ott ténykedni, és egy klánt is alapítottam, amin kiélhettem akkori kreativitásom. Igazán remek klán volt, igazi tolkieni tünde népség, jó hangulatú csapat. Nos, kiderült, hogy az illető játszott velünk... és emlékezett Menelvagorra, az erdőre, amit alapítottunk az akkori klánként, sőt, ő is alapított egy igen nagy klánt, és a hagyományainkat, neveinket tovább vitték. Azt mondta, emlékszik rám, ránk, és a játékokra, és bármikor vár vissza. Annyira jólesett ez nekem, hogy azonnal visszamentem thrillionra játszani, holott már régen nem jártam ott, és a karakterem is már törlődött. Elkezdtem játszani, és elolvastam a klánjuk iratait, amiben benne vannak a nevek, amiket egyik legjobb barátom, Ida, és én alkottunk... van weblapjuk is, ahol ugyancsak ott vannak a nevek, a meghatározások, és most megtaláltam egy dokumentumot a könyvtárban, "Emlékirat - Menelvagor" címen. Azonnal letöltöttem... és teljesen meghatódtam.
Az én szavaim vannak benne... kicsit itt-ott esetlen és elvont játékom egy legendává vált karakterrel, és a végén az egésznek a karakterem neve...
Ennél szebb ajándékot, és nagyobb elismerést aligha kaphattam volna, és csak köszönettel, hálával tartozhatok. Jólesik, hogy valahol nyomot hagytam magam után... kívánom, mindenki tapasztalja meg ezt az érzést.
És itt van a link, amin megtaláltam a játékom:
